dr.Csigi Tamás Fogorvos Budapest
 Szülés, nevelés

Gaál Tímea

Gaál Tímea

klinikai- és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus

Gyermek- és ifjúsági szakpszichológusként dolgozom immár 15 éve a Zala Megyei Kórház Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Gondozójában. 2008 óta magánrendelés keretei között is fogadom a hozzám fordulókat.

 kérdésem van  kérdések-válaszok  ismerje meg a tanácsadót

legújabb tanácsok

 kérdésTisztelt doktornő!8 éves lányomMalév kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Kb. 1,5 éve kegyőzött nála a vihartól való félelme mely most már egyre rosszabb. Nem akart elmenni iskolába a kicsit felhős napokon, folyamatosan nézi a felhőket mégha nincsenek ő akkor is aggódik. Sajnos 2 hónapja majdnem leesett a lóról,megijedt de továbbra is felült rá igaz aggódva. Most már nem ül rá,de nagyon szeretné pedig. A lovaglás nagy szerelme, 3 éves kora óta lovagol,és versenyeken is ügyes volt nagyon. Alapvetően ő mindig egy kicsit félénk félősebb volt,amugy meg igazi jo kislány, szófogadó, nagyon ragaszkodik a családhoz,talán egy kicsit túl érzékeny, könnyű megbántani. Sajnos a félelmei egyre jobban eluralkodnak rajta,és mi nem tudjuk hogy segítettünk. Gondolkozunk szakember bevonásán. Önnek mi a véleménye?Továbbá még szeretném megkérdezni hogy a magánrendelésérek van e lehetőség elmenni.


 válaszTisztelt Szülő!
Az Ön által leírt probléma súlyos, és egyre szélesebb életteret felölelő szorongásos állapotot jelez, amely idővel a lánya életének egyre több szeletét, szegmensét fogja "bekebelezni", korlátozni. Mindenképpen ajánlom szakember mielőbbi bevonását a helyzet megoldására! Én jelenleg gyermekem születése miatt nem dolgozom, így nem tudom Önöket fogadni. Jó szívvel ajánlom kollégáimat a Gyermekpszichiátriai Gondozóban (telefonos bejelentkezés, időpont egyeztetés a 92/596-690-es telefonszámon szükséges, az ellátás térítésmentes, beutaló nem szükséges). Amennyiben magánrendelést szeretnének igénybe venni, annak elérhetőségeiről is a Gyermekpszichiátrián tudnak további felvilágosítással szolgálni.
Üdvözlettel: Gaál Tímea

 kérdésKedves Tímea!

A következő kérdéssel vagy gonddal fordulok Önhöz. Van egy 5 éves kisfiam, akit egyedül nevelek. Az apjával már 4 éve nem vagyunk együtt. Az apa rendszeresen találkozik a fiával, és elég jó a kapcsolatuk, ami szerintem részben nekem köszönhető. A nyáron is több hétre elviszi magához a fiamat, aminek a fiam nagyon örül. A kérdésem az lenne, hogy nem hiányzom a fiamnak. Havonta 1-1 hétre viszi el az apa a fiamat, és én ez alatt az időszak alatt többször is fel szoktam hívni telefonon, és egyszer megszoktam látogatni, de most kijelentette, hogy nem hiányzom neki, és ne is menjek. Mire én mondtam, hogy nekem hiányzik, az ő válasza az volt, hogy én meg nem hiányzom neki. Igaz, hogy az apánál nincsenek szabályok, semmi korlát nincs, azt csinál amit akar. Én meg követelek tőle a korának megfelelő dolgokat. Pl. rendrakás, vagy közös étkezések. Vagy ha mondok valamit akkor arra figyeljen és válaszoljon. Mert felvette azt a szokást, mint amit az apja is szokott, hogy kérdezek, és nem felel, nem reagál semmit sem, és többször kell tőle megkérdezni, hogy válaszoljon. Vagy ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt ő szeretné, mondjuk nem nézhet mesét, mert megyünk vacsorázni, akkor elkezd hisztizni, és ilyenkor az apját hívja. De ha nincs az apjánál és haza érek a munkából, (amúgy a mama vigyáz rá a nyáron, akit nagyon szeret és neki szót is fogad.) akkor ugrik az ölembe és azt kiabálja, hogy nagyon hiányoztam, és alig várta, hogy hazaérjek, vagy ha megyek valahova, kérdezni, hogy mikor jövök mert mert nagyon hiányzom neki. De akkor miért nem hiányzom neki, ha az apjával van? Már arra is gondoltam, hogy egyáltalán nem fogom hívni abban a hétben míg az apájánál van, és nem is megyek meglátogatni. Nem tudom, hogy mit rontottam el. Amúgy nagyon ügyes okos értelmes kisgyerek, aki eléggé kezelhető, de a másik gond még, hogy nagyon barátkozó. Idegenekkel simán le áll beszélgetni, főleg, ha gyerek is van a közelben. Ha elmegyünk a parkba, és ott vannak gyerekek, nem is figyel rám. Elkezd játszani a gyerekekkel, és nem is érdekelné, ha én otthagynám, észre sem venné. Ezt csak azért kérdezem, hogy gond-e, mert van a családban egy másik hasonló korú kisfiú, aki épp az ellenkezője. Ragaszkodik az anyjához, a szülei nélkül nem is marad el a maminál még egy napot sem. Egyáltalán nem áll szóba idegenekkel, és pont az ellenkezője az én fiamnak. Tudom, hogy minden gyerek más, de normális, az hogy nem hiányzom a fiamnak, akivel amúgy nagyon jó a viszonyom, szeretjük egymást nagyon, és sokak vagyunk együtt, sokat játszunk és olvasunk. Kérem adjon tanácsot.
Lenne még egy kérdésem, az a másik kisfiú, akit említettem rokon gyerek, 6 éves, és mostanában elkezdett dadogni. Azt vettük észre, hogy csak akkor ha az anyjával beszél, igaz, hogy az anyja állandóan rendre utasítja, hogy pl. hogyan fogod a kést és a villát, ne szürcsölj, ne büffiz, mert csúnya dolog, ne pukizz, mit csinálsz, hogy csinálod, általában mindig valamivel feszültségben tarja. Ha nincs ott az anyja, akihez amúgy nagyon ragaszkodik, akkor normalizálódik a beszéde. Persze az anya azt gondolja, hogy az én fiam és mi vagyunk rá rossz hatással, ezért nem is akarja engedni, hogy találkozzon a két gyerek, pedig nagyon szeretik egymást, és nagyon jól eljátszanak együtt. Szinte felszabadul a két gyerek együtt. Logopédusnál jártak, mert pösze volt a kisfiú, de mivel ez a gond megszűnt, ezért nem kell tovább vinniük. A dadogásra a logopédus azt mondta, hogy majd elmúlik, és hogy biztos, hogy a környezetváltozás okozza. Most erre hivatkozva, az anya nem engedi el hozzánk és a mamihoz a kisfiút. Aki viszont ha ott az apja, vagy én akkor nagyon szeret nálunk lenni. Ezért sokszor van, hogy a gyereknek kell kikönyörögnie, hogy jöhessen hozzánk, ami szerintem megint csak egy frusztrációt okozhat neki. Mit tanácsol? Válaszát előre is köszönöm. 40-es anya


 válaszKedves Édesanya!
Soraiban elsősorban a fiáért való túlzott aggódás fogalmazódik meg, úgy tűnik teljesen alaptalanul. Amit a kisfiúról, a viselkedéséről ír, mind arról tanúskodik, hogy Ön nagyon jól, szépen, a szükséges keretek között tartva, biztonságban, biztonságos kötődésre neveli őt. Ezt jelzi, hogy szívesen barátkozik másokkal, hogy nyitott az emberi kapcsolatok felé, bizalmat szavaz nekik, és életkorának megfelelő kíváncsisággal, lendülettel, figyelemmel fordul a kortársai, a gyerekek felé. Annak ellenére, hogy a gyermek édesapjával régóta nem élnek együtt, mégis sikerült egy olyan kötődési mintát átadnia, amellyel a fia biztonságban, jó érzésekkel telve tölti édesapjával a nekik kijáró időt. Mégis nehezményezi, hogy nem "hiányzik" a gyermekének, ha ő az apjával van. A hiány azt hiszem elsősorban Önben jelentkezik, Önnek, az Édesanyának van szüksége arra az érzésre, hogy a fia ugyanúgy ragaszkodik Önhöz az apával töltött napokon is, mint amikor kettesben vannak. Higgye el, hogy fia érzései nem változnak Ön iránt a külön töltött idő dacára se! Más kérdés, hogy ennek adja-e jelét, minden alkalommal - és leveléből úgy tűnik, hogy ez elég gyakran megtörténik -, szinte időt sem hagyva a gyermeknek arra, hogy az édesanyja hiányozhasson neki. De valóban jó lenne, ha a kisfia minden alkalommal, amikor az édesapjával van, Ön után "sírna", illetve hangoztatná, hogy hiányzik neki? Ez azt jelentené, hogy nem érzi jól magát az apával, hogy az ott töltött idő számára nyűg, teher, amelytől mielőbb szabadulna. Jól érzi magát az édesapjával, aki feltehetően nagyon szereti őt, ugyanúgy, ahogy Ön, még akkor is, ha a nevelési elveik olyannyira különbözőek is. Próbálja meg elfogadni, hogy a kisfia Ön nélkül is jól tudja magát érezni, megnyugodva abban az érzésben, hogy az apa is megfelelően, a gyermeknek biztonságot nyújtva szereti őt. Ha nem így lenne, és Önt hiányolná minden egyes alkalommal, akkor minden apai láthatás, találkozás trauma lenne a számára, amelynek újra, meg újra kiteszik őt. El kell fogadnia azt a tényt is, hogy a gyermekek, főleg az ennyire kicsik, még nem tudják úgy megfogalmazni az érzéseiket, ahogyan azt a felnőttek szeretnék. Az, hogy nem mondja: "Anyuci hiányzol", nem azt jelenti, hogy nem jut eszébe az Édesanyja, vagy ne gondolna Önre. De az apával töltött idő elsősorban kettejük ideje. Felteszem az édesapa sem hívja fel minden nap a gyermeküket, hogy aznap gondolt-e rá, hiányzott-e neki... A gyerekekkel folytatott kommunikációnak ebben az időben más témákra kell fókuszálnia, pl. arra, hogyan telt a gyermek napja, de ezt sem kikérdezés formájában, inkább "rávezetéssel": "olyan szép idő volt ma, arra gondoltam, talán elmentetek játszóterezni" stb. Ellenkező esetben a kicsi úgy érezheti, számonkérik őt, elszámoltatják az apával töltött idejéről. Az Ön érzéseinek kimondása bűntudatot kelthet a gyermekben, számára az Édesanyja szomorúsága, hiánya azt jelenti, hogy amíg ő apával jól tölti az idejét, addig anya nélküle szomorú, magányos, boldogtalan... mintha az Édesanyja boldogsága egyes-egyedül az ő felelőssége, feladata lenne. Ne terhelje rá ezeket az érzéseket, hiszen kiválóan boldogul ebben a válás utáni helyzetben, kettejük között lavírozva. Az Ön érdeme is, hogy a kisfia ilyen jól viseli ezt az élethelyzetet, hogy ennyire nyitott, barátságos, felszabadult gyermek. Szemben az unokatestvérrel, akinek magatartása, társas viselkedése inkább szorongásról, gátlásosságról tanúskodik. Valószínűleg az édesanyja viselkedése, hozzáállása nem teszi számára könnyebbé a helyzetet. Dadogásának is lehet oka az Ön által leírt anyai bánásmód. Sajnos ezen Ön nem sokat tud változtatni, nem is az Ön feladata. Persze nehéz lehet látni a gyermek küszködését. Próbálja meg esetleg a gyermek apján keresztül (ahogy példaként írta is) menteni a menthetőt, vagyis elérni, hogy a rokon kisfiú többet lehessen Önökkel.
Üdvözlettel: Gaál Tímea

 kérdésFiam 14 éves lesz szeptemberben. ADHD és autista. Az utóbbi időben mindennapos dührohamai lettek. Az iskola már három éve nem engedi hogy járjon suliba magántanulosdira kényszerítették idén napi három órát kap egyet az osztály al a többit külön egy tanárral. Ritalint szed eddig 40mg most állunk rá 50mg. Nagyon szeretne egész nap suliban lenni de a jelenlegi nem engedi más meg nem lenne ahová be tudna járni max még Zalaegerszeg de nem merek már sulit megkérdezni mert félek az elutasítástól. Jelenleg is speciális gyógypedagógiai suliba jár. Dührohamai miatt beírásokat kap meg hívogatnak a suliból napi három órát van csak ott pedig és akkor még a gyógyszer is jobban kell hogy használjon.


 válaszTisztelt Érdeklődő!
Problémája kapcsán javaslom, hogy beszéljen a gyermek kezelőorvosával, akivel a fenti dilemmáit megoszthatja. Iskolaválasztás kapcsán segítségére lehet a Megyei Pedagógiai Szakszolgálat is, ahol a gyermek számára megfelelő oktatási intézményt jelölhetnek ki.
Üdvözlettel: Gaál Tímea

 kérdésKedves Tímea!
Segítségét kérném a következő problémával kapcsolatban. Kisfiam 4 éves múlt, és az óvodából már többször jelezték, hogy agresszív a gyerekekkel. Ők is már mindent megpróbáltak a problémát kezelendő, ki vették a csoportból, nem engedték a többiekkel játszani stb. Amikor azonban a csoportból kivették ő nagyon jól elvolt az óvónénivel egyedül. Ha sérelem éri, kiválasztja a leggyengébb gyereket és mindegy milyen sérelem volt rajta áll bosszút. Otthon van egy 10 éves testvére, akivel szintén vannak összetűzések, de nem ilyen durvák, könnyen lerendezhetők. A óvodában viszont már a szülők is felszólaltak a viselkedése ellen, mindig van akit bánt (harap, csíp, üt). Az ovónénik szerint már csak eljátsza a megbánást, nincs mögötte valódi érzelem. Már megküldték a Nevelési tanácsadó fele a kérelmet a vizsgálatra, de én szeretnék előbb is eredményt. Ön szerint mit tegyünk, mit nem tegyünk? Igazából csak nagyobb csoportban van vele probléma.Végső elkeseredésben írok Önnek, kérem a tanácsát. Andrea


 válaszKedves Andrea!
Számos oka lehet annak, ha egy kisgyermek ennyire szélsőséges viselkedést mutat. Ezt látatlanban nehéz megfejteni. Lehetnek mögötte aktuális családi változások, akár egy egyszerű költözés, vagy családtag betegsége, esetleg párkapcsolati feszültségek, élethelyzeti változások, mint munkahelyváltás, munkanélküliség stb. Maga a közösség is lehet kiváltó ok, ha az Önök gyermeke nem szereti más gyermekek társaságát, zavarja őt a jelenlétük, a zajongásuk. Még csak 4 éves, nem sok lehetősége van arra, hogy a feszültségét más módon mutassa ki, vagy vezesse le, mint az agresszió. Javaslom várják meg a Nevelési Tanácsadó vizsgálatát, ők szükség szerint a közösségben is meg tudják nézni a gyermek viselkedését, így pontosabb képet kaphatnak a kiváltó okokról, vagy helyzetekről, ami ilyen szélsőséges magatartás felé sodorja a kisfiát. A szakemberek a gyermek vizsgálatát követően Önöknek, és az óvodának is speciális tanácsokat tudnak arra nézve adni, hogyan kezelhetik a gyermek agresszióját, ill. hogyan előzhetik meg az ilyen szélsőséges viselkedés megjelenését.
Üdvözlettel: Gaál Tíímea

 kérdésKedves Tímea!

Segítségét szeretném kérni. Kisfiam 3 és fél éves, okos ételmes kisóvodás. Az utóbbi időben azt vettem észre, ha puszit adunk neki, megsímogatjuk a puszi, símogatás helyét megüti.(szerencsére nem mindig) A játékait "bután teszem le" kommenttel az asztalhoz, földhöz üti. Megbeszéltük, hogy nem verekszünk és a játékokat nem dobáljuk, mert elveszem és nem játszhat vele. Megérti, de tovább folytatja. Gyakran kérdezem tőle, hogy mérges-e valamiért és próbáljuk "elfújni" a mérgességet, de azt hiszem nem ez az eredményes feszültségoldás nála. az oviban többnyire egyedül játszik, óvónéni szerint nem szereti a nagy zajt, a nagy tömeget, az oviban rosszul vagy egyáltalán nem alszik. Itthon nagyon jól alszik. Szeretném tudni, hogy hogyan segíthetnék neki. Ez csak feszültség, szorongás, vagy önagresszió? Kell-e aggódnom, vagy ez életkori sajátosság (dackorszak) ? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Tünde


 válaszKedves Tünde!
Kisfia feltehetően nemrég kezdte az óvodát, így sok változás következett be az életében, amelyekhez mind alkalmazkodnia kell. Egy ekkora kisgyermeknek ez nem olyan egyszerű feladat, számos olyan viselkedést mutathat, amit eddig Önök, szülők még nem tapasztaltak. Most zajlik a dackorszak is, ezt Ön is jól látja. Ebben az időszakban a gyerekek szélsőséges érzelmek között ingadozhatnak, de a legjellemzőbb, hogy az agresszív indulatok kifejezettebben jelentkeznek, mint korábban. Az egész napos óvodai alkalmazkodás megviseli a kicsiket, ilyenkor gyakran tapasztalják a szülők, hogy a gyerekek otthon "kifordulnak" magukból, olyan reakciókat produkálnak, amit korábban nem tapasztaltak. Nem feltétlenül szorongás van a háttérben, lehet egyszerű feszültség "leengedés" is, amelyre nagyon jó alternatíva, ha kimozogják magukból: toporzékoljanak annyira erősen, amennyire dühösek, vagy püföljenek egy nagy párnát, amíg szükségesnek érzik; ha udvaron vannak: rúgjanak olyan nagyot a labdába, amekkorát csak bírnak stb. Az otthonra beszerezhető, és felszerelhető boxzsák is kiváló alternatíva a mindennapi feszültség elengedésére (ez hosszú távon nagy segítséget nyújthat a gyermeknek). Amennyiben kisfia óvodai viselkedése pár hónapon belül sem változik, és továbbra is aggasztják a leírt viselkedési sajátosságok, érdemes felkeresni a Nevelési Tanácsadót, ahol szükség szerint a gyermeket meg tudják vizsgálni, így pontos válaszokat kaphat az Önt feszítő kérdésekre.
Üdvözlettel: Gaál Tímea

hirdetés

fogyshop

intézmények

 ismerd meg őket

hírek

 érdekességek

Terhesség hétről hétre Terhesség hétről hétre

Terhesség hétről hétre, Babaváró sorozat. Az 1 héttől a 40. hétig.


2017. június 11.
 részletek
további hírek

programajánló

erről

 beszélünk

Csuklás

Hozzászólt: Erika1986 2016.12.28. 10:10

ideális családi kutya

Hozzászólt: Vikiri30 2016.06.07. 22:10

Kismamaruha

Hozzászólt: k.kati 2015.05.07. 00:12

Időjárás-front

Hozzászólt: k.kati 2015.05.07. 00:12

Fehérvári bölcsödék

Hozzászólt: huncutka 2015.01.20. 18:06

Tesó

Hozzászólt: Tanmolyda 2014.08.25. 08:08

babaúszás

Hozzászólt: tbrigi87 2014.06.22. 10:10

Gyerekbarát étterem

Hozzászólt: s.maja 2014.05.16. 14:02

további fórumtémék

kövessen minket